2009. december 24., csütörtök

christmas edition??

Évente egyszer egy téli éjjel, bűvös, titkos álmok suhannak a szélben...

Szenteste van... Eszembe jut a sok amerikai karácsonyi giccs film, amiken a mai napig függök. Eszembe jutnak a régi karácsonyok, amikor tűkön ülve vártam a "Jézuska jöttét" jelző csengettyű csilingelését.
Eszembe jut a régi izgalom, ami átjárt az ajándékok mohó kicsomagolása közben.
Eszembe jut, hogy teljes szívvel átéltem a karácsony varázslatos hangulatát. Mára ez tovatűnt, hangulat nuku.
Reggel felébredtem. Habos kakaó helyett már egy csésze kávé várt hívogatóan. Keserű volt a megszokott édes kakaó után. Kalács helyett rágyújtok, nem szabad. Elnyomom. Töprengek. Jól van ez így?
Álmatagon feldíszítettem a fenyőfát. Megnyugtat, hogy van, ami nem változik. A fenyő gyantás illata, a lakás minden szegletébe eljutott, amíg a konyhában vígan fortyogott a szintén bejáratódott ünnepi menü. Elsuhanó mosoly árnyéka az arcomon. Hirtelen jött, gyorsan el is ment.
Kizárok mindent és mindenkit. Vagy te és vagyok én. És újra megérkeztem. Hallgatok, de nem tudok. Figyelek, de nem látok. Aztán feltűnsz. Baszottul kell, hogy beszéljünk. Kell neked. Meg nekem is...

we heart it.

"mi zene"... örök.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése