w i f ?

Képtelen vagyok mondatokban beszélni, képtelen vagyok gondolkodni. Nyugtatom magam, mert hiszem, hogy semmi szükségem rá. Kell az élet, kell a levegő, kell a szabadság! De szükségem van arra (!) az illatra! Gyorsan elhessegetem, mindössze pillanatnyi elmezavar. De tényleg.
Senki nem gondolja komolyan, mi nem érezzük, nem beszélünk, mindenki más mégis gondolja... Mi nevetünk rajtuk, igaz? Mert muszáj nevetnünk!
Mi a fejünket csóváljuk, ugye? Mert az nem úgy van!
Mi nem látunk semmit, mert nincs mit.
Csak érzünk, mert felesleges bármi másról beszélni, szükséges e két jelenlét, elképzelhetetlen a távolság. Képzelet és valóság, elválasztódik valaha?



kora reggel. elsuhanó tájak. code! espresszó. cappy. "csak saját felelősségre!". délelőtti forgalom. közelség. code! tömeg. "leszállás". némasági fogadalom. ruhák. segafredo. pulcsik. illatok. "niagara". ccc. aluljáró. utcák. haris. kandeláber. késés. nyűgösség. illatok. sálak. sötétség. elmosódott fénypontok. egy huncut szempár...


photos from: we heart it.

our song of the day.

ui.: ajj.

csak.

Csak egy illat, csak egy arc, csak egy hang, csak egy mosoly, csak egy kávé, csak egy gondolat, csak egy szó...

megfogalmazhatatlan...

omg that rocks.

hiábavalóság

Van úgy, hogy valami hiábavaló. Az ember ezt érzi. Vagy ha nem is érzi előbb vagy utóbb, rá fog eszmélni. Mi okozza ezeknek a felemás helyzeteknek a kialakulását? Nincs befolyásoló tényező...?

Mi függ az embertől? Minden, de elsősorban nem hagyja magát kétségek között sínylődni. És ez jó kezdet, egyben csodálatos felismerés, de sínylődni muszáj, kell a személyiség fejlődéséért. Utálatos dolog ám, ez akkor is. Hisz tanuló pénzt kell fizetni valamiért és mindegy, hogy az élet melyik szakaszában, de keserves lehet. A következő alkalommal az okos ember már nem esik ugyanabba a hibába mondják a bölcsek, ugyanakkor valaki századjára is képes elkövetni ugyanazt a baklövést. Baklövés egyáltalán? Jó vicc. Személyiség függő.

Mi lehet hiábavaló? Újabb megválaszolhatatlan kérdés. De lehet az örök várakozás a tipikus petrezselyem árulása közben, akár ki nem mondott szavak vagy épp kimondottak. Mi a helyes akkor? Mikor tudjuk, hogy jól tettük, amit tettünk. Nem tudom ki mennyire érzékeli e sorokban a földhözragadtságot, mert látszik van bőven. Garancia kell mindenre, méghozzá pozitív, anélkül nem mindig megy...

Önsegítő könyvek tucatjai próbálnak ezen az embertípuson "segíteni". Pszichológusok, próbléma megoldó tanfolyamok, "carpe diem" és a határ a csillagos ég.



Annyira hiábavaló, hogy már felesleges is.

filmszakadás

Egy megcsömörlött lélek elvonulása a külvilágtól ez a mai péntek este.
Hol az élet tökéletessége? Nem is létezik ilyen... Tudjátok, arról beszélek, mikor az élet minden területén az ember száz százalékosan képes teljesíteni. Elképzelhetetlen és egyben megvalósíthatatlan, kivitelezhetetlen projekt a gyarló és esendő embernek. Nem vagyok kivétel, csak fáj és megbénít. Szeretnék mindent jól csinálni és egyszer hallani, hogy "jó, megcsináltad!"
Hiszem, hogy egyszer eljön ez a nap, akkor elmondhatom, hogy nem volt hiábavaló minden, de addig is maradok a tisztító péntek estéknél...



olyan, mint egy filmszakadás... csak az életedben...

ésszerűség. minek?

Ha már ott tartok, hogy megenyhülnék a dac felüti fejét az érzéseimben és óhatatlanul tör utat magának! Ez van kérem. Örök emberi vétkem ez a Világ ellen. Javítson meg valaki, ha meg nem tud akkor sikítson!
Most ordítok és toporzékolok. Vágyakozom és kívánok. Hallok és látok mindent, de mindebből nem érzékelek semmit sem.
Egy dolgot akarok: egy szobát egy illattal. Ruhákat a földön. Egy holnapot, de úgy, hogy szeressem azt a napomat. Úgy, hogy jó legyen.
Nem kívánok immár semmit, csak egy valamit, ami valahol elveszett a messzeségben... a mai estében...



Az ésszerűséget most felejtsük el. Mára mindenképp...

Feladni magam? Soha...

lélekbarát

A közel most távol van, a távol pedig még távolabb.

Van egy pont, ahol az ember, azt mondja, kész, vége, befejeztem. A valóságban ez úgy néz ki, hogy az ember nem is gondolja komolyan, csak dobálózik a szavakkal...

Ülök és figyelem a környezetemet a citromos nápolyitól morzsás asztal felett az irodalom füzetbe temetkezve.

Már megint a lelkemen jár az eszem. Csoda. A lélek a csontok és az izmok bonyolult hálózata között rejtőzködhet? Egyszóval a "díszburkolatnak" nevezhető testbe zárva sínylődik?

Igazából a lélek az emberi lét, a test pedig csak ennek eszköze. Segít kifejezésre juttatni valódi lényünk üzeneteit.

Az emberek folyton keresnek maguknak valakit, igazából csak egy másik lelket kutatnak, hogy legbelül ne legyenek magányosak. Milyen pőre és meztelen lett hirtelen az ember. Védtelen és olykor megérthetetlen.

Nem a test folyamata ez, hanem ismételten a lelkeké. A lélek illatát és érintését hajszoljuk már-már kétségbeesetten. A lelkünk ölelkezik, nem a testünk. Ez pedig már egy másik dimenzió, de tudnod kell kedves lélekbarátom, imádom azt a bolond lelkedet!!

vágyakról.

Most csendben maradok, most jó minden. El vagyok és élek.
Nem álmodozom, mert olyat nem szabad. Valahol tudom, hogy a valóságban kell maradnom és nem tévutakra tévedve bolyongani a lehetetlenek világában.
Nem veszek komolyan semmit, csak melengetem a lelkemet a szavakkal. Mert így tényleg jó és talán felesleges is innen továbblépni...

Mi a vágy? Megfoghatatlan és felfoghatatlan érzelmi állapot? Vágy nélkül lehet élni? Miért vágyakozunk folyton egy másik ember után? Egy érintés, egy illat vagy egy ölelés után? Meddig lehet a vágyakozást palástolni? Lehet egyáltalán? Most nem mondom el mire vágyakozom a leginkább. Legyen valami varázslat, mert a kimondott szónak súlya van, nem akarok súlyokat cipelni magammal. Nem akarom, hogy önmagam előtt is nyílvánvalóvá váljon a nyílvánvaló!!

horoszkópok... vodka martini... cigi... szakadék... naplemente... motorháztető... váltsuk valóra a vágyainkat...!



ajjjj, görcsöl a karom és zihálok.

kate

knight cat.

Szeretném a holnapot túlélni és szeretnék egy kávét, szeretnék mindent, amit nem szabad...

Mindjárt tárcsázok...

post... Neked!!

Háát vége... Valahol mindig ezt a pillanatot vártam, hogy valóban tudjam, vége. De most utálom, mert azt érzem, hogy egyedül lettem. Hivatalosan. Mintha eddig fogtad volna a kezemet.
Ki tudja hány hónapja is történt mindez? De most annyira friss és annyira tátongó, hogy leírhatatlan érzések kavarognak a fejemben.
Mintha tegnap lett volna február 26.-a. Mind a mai napig a legkedvesebb emlékem, a hideg, a parkoló fagyos talaja, a cigi az electro world mögött és az első búcsúzás, majd a lázban való tehetetlen fetrengés és az újra találkozás... Emlékszel?
Utána a hűvös, később kellemesebb reggelek a parkban. Minden annyira közeli. Annyi emlékem van, hogy kevés lenne egy hatalmas szekrény, ha bele akarnám pakolni őket. Jó emlékek.

Nagyon hálás vagyok a sorsnak amiért találkoztunk. Találkoznunk kellett, tudom. Így volt megírva és ha a sors úgy akarja találkozni fogunk még...!


ezt nekünk, mert te mutattad meg és mert örökké szeretni fogom!

simone, éjszakák & fények...

Jéghideg a telefonom, hívj fel és forró lesz... csakúgy, mint 4 órával ezelőtt...

"...A köztudatban hamis és misztifikált kép él a szerelemről, azt valahogy az isteni kegyelem állapotának tekintik. Az ilyen elképzelés szerint csak egyféle szerelem van: a szerelem, amellyel az ember vagy találkozik vagy nem, és amely mindent megold és mindent igazol..."

"Különösen bonyolult a lányok fejlődése. A szerelem náluk sok-sok vargabetűvel születik születik. A zsenge nőpalántáról így elmélkedik Simone de Beauvoir: "Már-már átengedné magát az ölelésnek, s egyszerre jéggé dermed, kihal belőle a vágy. Tapasztalatlan teste hol édes gyönyört érez a férfikéz simogatására, hol kellemetlen csiklandást; a csók előbb megszédíti, aztán megnevetteti; mihelyt engedékenységen kapja magát, dacos ellenkezésbe csap át; tűri, hogy szájon csókolják, de utána tüntetően megtörli a száját; egyik pillanatban odaadó és gyengéd, a másikban gyúnyos és ellenséges; mindent megígér és minden ígéretet szándékosan elfelejt."

Nincs mit hozzátenni, szóról szóra igaz. Simone de Beauvoir fájdalmasan helytálló görbetükröt tartott elém. Azt hiszem ez annyit tesz, hogy Simone érti mi a dörgés...

.................................................................................................................................................................................

Az új év nem indulhat éjszakai fényképek nélkül. Éjszaka, fények, szerelem 2010-ben is :)

ui.: 5%, te jó ég, mi az?? Kétségbeejtő.