J

Johnny. Örök kedvenc.
from: le smoking.

moschino cheap & chic

A Moschino c&c az egyik kedvencem, ha nagy márkákról van szó. Szezonról szezonra követem a kollekcióikat. Habár a célközönség állításuk szerint a fiatalabb generáció, (ezért is lett a Moschino alvállalatéként megalapítva) az árakban mégsem egy átlagos, hétköznapi lány pénztárcájának végletekeiben gondolkoznak. Sebaj, addig is marad a szemezgetés a style.com-on.










moschino c&c resort 2010.
photos from: style.com

ui.: ma nem mondok semmit... hiányoztál már. :)

boltkórosok.

A mostanában rám jellemző rossz hangulatot kompenzálnom kell. Mindenkinek van valami bevált módszere az ilyen helyzetek kezelésére. Nekem a vásárlás. Tettes társam is van méghozzá H személyében, aki nemhogy visszatartana, helyeselve bólint egy-egy gyönyörű darab előtt ezzel is megerősítve, hogy igenis szükségem van rá.
Csupán két aprócska problémám van ezzel.
Egyrészt: ez a pótcselekvés a teljes anyagi csődbe fog juttatni. Kit érdekel minden más, ha a szekrényem tömve van? :)
Másrészt: mikor beszerzek egy újabb zsákmányt elégedettséggel tölt el a tudat, hogy ma is érdemes volt felkelni. A gond csak annyi, hogy ez a kábulat mindössze 5 percig tart. Régebben egy ilyen "adaggal" hetekig is eltengődtem. Most meg? Semmi nem jó. Egy dolog kivételével: az őrületes leárazásokkal az üzletekben. A fene vinné el őket! :)
Kitört a pánik a plázában!


mai kincsek. jacket & ring: h&m. shirt: stradivarius.
az antikváriumokat pedig melegen ajánlom mindenkinek. :)

ui.: yellow cab a borítón. csak nekem.

igazából szerelem

Vannak élet helyzetek, amikor kötelező elővenni egy rég elfelejtett klasszikust. Lehet ez könyv, zene, film vagy bármi ami fontos és sokat jelent és van benne valami plusz. Időtől és körülményektől függően mindig mást fedezünk fel benne. Akaratlanul is párhuzamot vonva saját életünkkel.
Életkortól függetlenül mindenki átél és megszenved "bizonyos problémákat". Nem akarom kimondani, de még leírni sem azt a (kegyetlen) szót.
Ma borzalmasan közel éreztem magamhoz az Igazából szerelemből Emma Tomphson alakját. Maradok én is ebben a csendes önsajnálatban, de meddig?



"Moons and junes and ferris wheels, the dizzy dancing way you feel
As every fairy tale comes real; i've looked at love that way.
But now it's just another show. you leave 'em laughing when you go
And if you care, don't let them know, don't give yourself away.

I've looked at love from both sides now,
From give and take, and still somehow
It's love's illusions i recall.
I really don't know love at all."

grrr.

A minap az utcán egy szóró lapot nyomtak a kezembe. Nem szokatlan jelenség, én pedig mindig bízom benne, hogy valami hatalmas leértékelést hirdet ruha vagy könyvesboltokban. Ezúttal is csalódás volt természetesen. Sehol az áhított kiárusítást reklámozó libri vagy h&m logója, viszont helyette önismereti tanfolyamra való fehívás intett vissza gúnyosan. Leginkább párkapcsolati szerencsétlenségben szenvedő és problémákkal küszködő emberek figyelmét felkeltő ajánlatról volt szó. Lélek ispátolás, csoportos beszélgetés, "keressünk együtt megoldást", "semmi nincs veszve", "megtalálhatja a még a nagy Őt" és még megannyi ígéret a szebb jövőre, mi több boldog szerelmi életre. Durcásan dobtam ki a legközelebbi kukába és fordultam be a menedéket és egyben felüdülést adó antikváriumba.

Két könyvvel gazdagodva bukdácsoltam ki az üzletből egy bő fél órával később. Alig tettem meg pár lépést a zebráig egy illető a kezembe nyomott egy papirost. Jutott még egy példány az önismereti tréningből...
Ez már sok volt. Te jó ég, mi történik itt? Ennyire az arcomra van írva, hogy egy összeférhetetlen alak vagyok? "A biztonság kedvéért adjak annak a szegény ördögnek még egyet?" gondolhatta magában a szóró lapokat osztogató fiú.

Sértődötten közöltem, hogy már volt szerencsém kapni egyet. Részvét teljes pillantás futott át a fiatal ember arcán ("ennek már úgyis mindegy"), majd mentve a helyzetet a kezemben pihenő két könyvre tekintett.

"-Miről szólnak?

-Nem tudom. Most vettem.

-Ühhüm. Értem, hát jó szórakozást hozzá!

-Köszönöm."

A zebra váltott, én pedig sietős léptekkel szabadultam meg ideiglenes jó akarómtól.

Fél éve még egész biztos jót nevettem volna rajta, most viszont semmi erre való késztetést nem éreztem. Helyette azt próbálom elhitetni magammal, hogy tévedés volt. De azt is jól tudom, hogy véletlenek nincsenek. Minden okkal történik.

vallomások

Száguldás a városon keresztül. Gyorsabban mentünk, mint a szél. Szükségem volt erre. Kitisztult a fejem, legalábbis egy kis időre egészen biztos. De ezt annyiban is hagynám, hiszen mostanában ez már lerágott csont tőlem. És nevetséges is, nem? Hiszen mégsem jutok előrébb. Akármennyire szeretnék.

A tegnap éjszaka a vallomásoké volt. Mindenki őszinte volt. Nem is lehetett volna ez másképp, az utca fényei, a szúnyogok, és a játékos éjszakai égbolt is mind arra sarkalltak, hogy beszéljünk. Érzésekről, álmokról, vágyakról, képzeletekről, emlékekről... Idézzük meg a pillanatokat. Rájöttem mennyi szép emlékem van. Sőt, többségében az van. Ez örökre az enyém marad. Köszönöm.

............................................................................................

marie antoinette és a többi.

Sofia Copolla alkotása lenyűgöz. Ma csak úgy találomra tettem be a dvd lejátszóba a Marie Antoinettet. Régen láttam, de ezúttal a részletkre koncentráltam. A zenére, a környezetre, a színekre és a ruhákra. Milyen becstelen volt a világ, már akkor is. Pletykák, intrikák és cselszövések kereszttüzében élni Versaillesban, minden bizonnyal fárasztó lehetett. Mindemellett, élvezetes és látványos produkcióról van szó. Kissé kiszinezett történet, de kell a léleknek. Marie A. nem volt szerethető figura saját korában, de ebből a meglátásból, mégsem lehet rá haragudni. Közel áll az emberhez, hiszen tökéletlen, mint mindenki az életben. Ez pedig egy örökérvényű közhely.

.....................................................................................................

Reggel kidobott az ágy, nem tudtam aludni. Elindultam, csak úgy a városba. Céltlanul. Igazából semmi nem történt ma velem, de úgy érzem mindent átéltem. Jöttem, mentem, nevettem, sírtam, olvastam, napoztam, filmet néztem, ödöngtem és emlékeztem... Az utóbbi volt a legkegyetlenebb, szinte percről percre feltudtam idézni mindent. Először próbáltam kielemezni, megfejteni, hogy mi történt, de nem sikerült. Hol a hiba?
Mikor lesz ez már jobb? Napról napra rosszabb.

Fontos vagy!

üres szavak

"találkozott a lelketek ebben a világban..."
Szkeptikus vagyok. Nem hiszek a 3 napos csodákban. Már nem. A pletyka fészkek meg jobb, ha nem kerülnek a szemem elé.


OMG! Beszédesebb nem is lehetnék. Kezdem érteni a dolgokat. De mégsem. Most akkor hogy is vagyok kérem szépen??

Hallgasd figyelmesen. Így igaz minden.

"Ha nem vagy velem, utánnad nyúlok, ha itt állsz előttem, álarcot húzok..."

..........................................................................................

Az esőt megúsztuk. Ismerős környezetben (B), az "önök kérték" örökzöld slágereivel fűszerezve. S élvezte a legjobban. :D ("legközelebb lányok, ebbe a döcikébe megyünk, jó?" "jójó, hát persze.":))

Én pedig örültem, hogy kavargó gondolaktól mentesen szürcsölhetem H. mellett a Caramelitámat.

Előre is elnézést a szörnyű képekért, de muszáj vagyok postolni. Csak úgy. A vicc kedvéért. De szerencsénkre legyen mondva, hogy S igazán fotogén. És ezt ő maga is megerősítette. :]

"-régi szép emlékek?

-valahogy úgy. tudod szeretem őket. a szépre kell emlékezni, nem igaz? szóval tedd le azt a telefont." :)

Úgy látszik, hogy S. kifogyhatatlan az "edzőtermeslajosos" történetekből. Hiányzott már a s-dance. :)

"lányok, szörnyű kép lett rólatok!" :D

xxx.

legenda.

Hihetetlen. Egy legenda távozott el. Veszteség ez a zene iparban, épp úgy, mint tavaly Yves Saint Laurent halála a divat világban.

Minden túlzás nélkül, az egyik legjobb volt. Berobbant a '80-as években, amikor nem volt semmilyen megmozdulás a "thriller" nélkül. Mindenki ismerte és táncolta a hírhedt zombi táncot.

Úttörő lett a lehető legtöbb területen: divatot teremtett a szűk nadrágaival és váll tömőivel, valamint egyedülálló módon először volt látható csoportos koreográfia zenei klippjeiben. A híres moon walkozást pedig meg sem említem.

Örök és megismételhetetlen.

rövid történet

Hirtelen tűnt fel, a semmiből. Magas volt, barna haját néhány ősz hajszál szőtte át. Kinyúlt fehér trikót és fekete nadrágot viselt. Szürke kardigánjára egy hanyagul feldobott sálat tekert. Művész ember volt, aki úgy nézett ki, mintha egyenesen Párizsból érkezett volna. Vékony, finom keze volt, mondhatni nőies. Magam előtt láttam, ahogy az ecset vonásaiból megszületik a kép. Félhomály van a poros kis padlás szobában. Dohány füst gomolyog, boros poharak és régi Vogue magazinok számai hevernek szerte a padlón. A manzárd tetők fölötti Párizs panorámája leírhatatlan. Az utca sarokról a tangó harmonikás bohókás akkordjait viszi a szél le egészen a Szajnáig. Szerelmes párok bújnak össze asztalaik felett a Cafe de Flor-ban. Részeg emberek tántorognak a macskaköves lámpákkal megvilágított utcákon. És az Eiffel torony, ahol minden kezdődik és végződik...

Mintha villám ütés ért volna, tértem magamhoz a kábulatból. Ruganyos, határozott léptekkel a sajtok felé indult. Miután kiválasztotta a megfelelőt, két baguettet tett egy-egy papír tasakba. Ezután a borok között válogatott, szakavatottan. Látszott rajta, hogy tudja milyen a jó bor. Testes, száraz bordeuxi fehérbor mellett döntött.

A tekintetét rám szegezte, átható pillantással mért végig. Máskor tolakodónak nevezném, az efféle leplezetlen "megbámulást", de ez más volt. Egy pillanat volt csupán és nem volt ebben semmi különös, kivetnivaló vagy éppen rossz. Mintha két eltévedt lélek találkozott volna össze.

Amilyen gyorsan feltűnt, olyan hamar el is illant. Utoljára visszanézett, majd elővett egy cigarettát, meggyújtotta és eltűnt. Visszatért a padlás szobába alkotni. Én pedig ott maradtam, újabb álom képekkel megint.