about a cat.

Utcák és kihaltság. Magányos, tompa fények ölelnek magukhoz. A csend puhán kapaszkodik a hideg levegőbe. Kitölthetetlen űr tátong egy lélekben.

Egy kóbor kandúr sompolyog a lábamhoz. Huncut szemei vannak és selymes bundája. Megáll egy pillanatra, farkas szemet nézünk és mintha mondani akarna valamit... Nem mond, csendben marad, csak néhány szikra pattog körülöttünk. Ráérősen előkaparok egy cigit. Rágyújtok, közben a pillantásunk nem engedi el a másikét. Ő vár, de én is várok. Senki nem tudja, hogy megéri-e, de azért kitartóak vagyunk.

Tudod ez egy megfogalmazhatatlan dolog.

Mélyet szippantok a cigiből, az arca gúnyos kifejezésbe szalad. Nem mondok semmit. Utolsó slukk. Indulok.

Hova?

Még nem tudom, de mennem kell, a cica pedig itt marad. Egyedül. Egy utolsó pillantás. Megremeg a térdem és nem érzek semmit. Csak előre nézek. Még mindig egy tekintetet érzek a hátamon, elmúlik, lassan, de biztosan... el kell!!

álomszótár

Valami hiányzik az életébõl, ez megronthatja örömét, elveheti életkedvét. Alamizsna nem segítheti. Elrejtett érzelmek, vágyak reménytelen sóhaja. Elfogadja a morzsákat is, de nem elégül ki tõlük. Ne féljen a kudarctól.


we heart it.

Utálok álmodni, mert elrettent a jelentés...

M.

Hello Új Felfedezett!







Photographer: Camilla Akrans
For Numero magazine.
from: tfs.

Még szerencse, hogy a Világ tele van ilyen gyönyörű angyalokkal, máskülönben egészen biztos, hogy régen hitemet veszítettem volna.
Több Mathiast a Földre!!
...................................................................................................................................................................................

A szobában cikázva villóznak a gondolatok. Kegyetlenek. Én nevetek, csak nevetek. Először szolídan, majd egyre magabiztosabban, fülsértően hangzik a gyöngyöző kacaj. A fejem széthúz, szétrobban az agyalás áramlatától. Nem foglalkozok vele, nem tépelődöm, nem álmodozom, nem feszengek. Annyiszor megfogadtam már mindezt, hogy ég a képemről a bőr az ezredik fogadkozás után.
Csendet szeretnék és magányt a lüktető zene társaságában legalább egy napra, úgy hogy hömpölygő tömeg vesz körül.

Beszélj hozzám!

csak egy cinikus hétfő este

Miért kell minden jó után valami rossznak történnie?

Igazából nem akarok semmit, mert felesleges bonyolítani bármit is.

Egy sötét szoba, fények nélkül... Cikázó gondolatok, emlékképek, tépelődés, álmodozás, "mi lenne ha?".
Pokoli nehéz kizárni mindent, de valahol szükséges. Minden egy ajtó csapódással kezdődött...
Menj ki azon az ajtón, aztán gyere vissza és mondd, hogy rendben lesz minden. Tudod, hogy úgyis elhinném.

Cssshh.

A holnap mindig valami újdonságot ígér. Reggel köszönni fogok, hogy "helló közöny!". Majd büszke leszel rám, hogy milyen erős vagyok. Büszke leszel rám, hogy egy pofont rezzenéstelen arccal tűrök, mert ez a színtiszta közöny. A közönyből táplálkozunk.

Fáj a lelkem és nehéz a szívem. Lassan vánszorognak a ma este percei, feltűnően lassan... cinikus élet.

Megyek sötét szoba, várnak a gondolatok, nem osztom meg senkivel, ma már nem. Nem érdekel senkit.


nem hiszek a varázslatokban.

Hallom a gondolataidat, kérlek ne utálj ennyire...!

ui.: a vasárnapok mellett a hétfő a legutálatosabb nap a héten. annyi keserű percet kaptam már tőle.

w i f ?

Képtelen vagyok mondatokban beszélni, képtelen vagyok gondolkodni. Nyugtatom magam, mert hiszem, hogy semmi szükségem rá. Kell az élet, kell a levegő, kell a szabadság! De szükségem van arra (!) az illatra! Gyorsan elhessegetem, mindössze pillanatnyi elmezavar. De tényleg.
Senki nem gondolja komolyan, mi nem érezzük, nem beszélünk, mindenki más mégis gondolja... Mi nevetünk rajtuk, igaz? Mert muszáj nevetnünk!
Mi a fejünket csóváljuk, ugye? Mert az nem úgy van!
Mi nem látunk semmit, mert nincs mit.
Csak érzünk, mert felesleges bármi másról beszélni, szükséges e két jelenlét, elképzelhetetlen a távolság. Képzelet és valóság, elválasztódik valaha?



kora reggel. elsuhanó tájak. code! espresszó. cappy. "csak saját felelősségre!". délelőtti forgalom. közelség. code! tömeg. "leszállás". némasági fogadalom. ruhák. segafredo. pulcsik. illatok. "niagara". ccc. aluljáró. utcák. haris. kandeláber. késés. nyűgösség. illatok. sálak. sötétség. elmosódott fénypontok. egy huncut szempár...


photos from: we heart it.

our song of the day.

ui.: ajj.

csak.

Csak egy illat, csak egy arc, csak egy hang, csak egy mosoly, csak egy kávé, csak egy gondolat, csak egy szó...

megfogalmazhatatlan...

omg that rocks.

hiábavalóság

Van úgy, hogy valami hiábavaló. Az ember ezt érzi. Vagy ha nem is érzi előbb vagy utóbb, rá fog eszmélni. Mi okozza ezeknek a felemás helyzeteknek a kialakulását? Nincs befolyásoló tényező...?

Mi függ az embertől? Minden, de elsősorban nem hagyja magát kétségek között sínylődni. És ez jó kezdet, egyben csodálatos felismerés, de sínylődni muszáj, kell a személyiség fejlődéséért. Utálatos dolog ám, ez akkor is. Hisz tanuló pénzt kell fizetni valamiért és mindegy, hogy az élet melyik szakaszában, de keserves lehet. A következő alkalommal az okos ember már nem esik ugyanabba a hibába mondják a bölcsek, ugyanakkor valaki századjára is képes elkövetni ugyanazt a baklövést. Baklövés egyáltalán? Jó vicc. Személyiség függő.

Mi lehet hiábavaló? Újabb megválaszolhatatlan kérdés. De lehet az örök várakozás a tipikus petrezselyem árulása közben, akár ki nem mondott szavak vagy épp kimondottak. Mi a helyes akkor? Mikor tudjuk, hogy jól tettük, amit tettünk. Nem tudom ki mennyire érzékeli e sorokban a földhözragadtságot, mert látszik van bőven. Garancia kell mindenre, méghozzá pozitív, anélkül nem mindig megy...

Önsegítő könyvek tucatjai próbálnak ezen az embertípuson "segíteni". Pszichológusok, próbléma megoldó tanfolyamok, "carpe diem" és a határ a csillagos ég.



Annyira hiábavaló, hogy már felesleges is.

filmszakadás

Egy megcsömörlött lélek elvonulása a külvilágtól ez a mai péntek este.
Hol az élet tökéletessége? Nem is létezik ilyen... Tudjátok, arról beszélek, mikor az élet minden területén az ember száz százalékosan képes teljesíteni. Elképzelhetetlen és egyben megvalósíthatatlan, kivitelezhetetlen projekt a gyarló és esendő embernek. Nem vagyok kivétel, csak fáj és megbénít. Szeretnék mindent jól csinálni és egyszer hallani, hogy "jó, megcsináltad!"
Hiszem, hogy egyszer eljön ez a nap, akkor elmondhatom, hogy nem volt hiábavaló minden, de addig is maradok a tisztító péntek estéknél...



olyan, mint egy filmszakadás... csak az életedben...

ésszerűség. minek?

Ha már ott tartok, hogy megenyhülnék a dac felüti fejét az érzéseimben és óhatatlanul tör utat magának! Ez van kérem. Örök emberi vétkem ez a Világ ellen. Javítson meg valaki, ha meg nem tud akkor sikítson!
Most ordítok és toporzékolok. Vágyakozom és kívánok. Hallok és látok mindent, de mindebből nem érzékelek semmit sem.
Egy dolgot akarok: egy szobát egy illattal. Ruhákat a földön. Egy holnapot, de úgy, hogy szeressem azt a napomat. Úgy, hogy jó legyen.
Nem kívánok immár semmit, csak egy valamit, ami valahol elveszett a messzeségben... a mai estében...



Az ésszerűséget most felejtsük el. Mára mindenképp...

Feladni magam? Soha...

lélekbarát

A közel most távol van, a távol pedig még távolabb.

Van egy pont, ahol az ember, azt mondja, kész, vége, befejeztem. A valóságban ez úgy néz ki, hogy az ember nem is gondolja komolyan, csak dobálózik a szavakkal...

Ülök és figyelem a környezetemet a citromos nápolyitól morzsás asztal felett az irodalom füzetbe temetkezve.

Már megint a lelkemen jár az eszem. Csoda. A lélek a csontok és az izmok bonyolult hálózata között rejtőzködhet? Egyszóval a "díszburkolatnak" nevezhető testbe zárva sínylődik?

Igazából a lélek az emberi lét, a test pedig csak ennek eszköze. Segít kifejezésre juttatni valódi lényünk üzeneteit.

Az emberek folyton keresnek maguknak valakit, igazából csak egy másik lelket kutatnak, hogy legbelül ne legyenek magányosak. Milyen pőre és meztelen lett hirtelen az ember. Védtelen és olykor megérthetetlen.

Nem a test folyamata ez, hanem ismételten a lelkeké. A lélek illatát és érintését hajszoljuk már-már kétségbeesetten. A lelkünk ölelkezik, nem a testünk. Ez pedig már egy másik dimenzió, de tudnod kell kedves lélekbarátom, imádom azt a bolond lelkedet!!