egy perces szerelmekről

Egy perces szerelmekről, igaz szerelmekről

monológokról, töprengésekről,

gátlástalanságról, mámorról,

bánatról, kéjről

alkoholról, füstről,

illatokról és fényekről szólt a tegnap este.

Fiú! Ébredj az ölemből, nem csináljuk ezt, könnyes a szemed, nekem könnyes a lelkem. Cigarettára gyújtottam feletted és a füst gyors elszállásával küldtem a gondolatokat is.
Tudod, akkor láttam a legboldogabbnak..
Ne kínozz!
Alkohol száguld az ereimben, vodka martini, úgy ahogy szeretem. Leülünk, figyelünk, nem jó.
Ismeretlen és névtelen árnyékok az éjszakában. Csak hallgatnak én pedig beszélek. Róla. Rólam. Rólunk. Nem mondanak semmit, csak figyelnek. Kell az ölelésed, kell az illatod, magamba szívom. Elképzelem azt az illatot, amire már nem emlékszem, de igazából vágyom.
Gyere te arctalan idegen! Szeress egy percig! Elképzelem az arcot, valahol a messzeségben van, gyönyörű vonások. Csak ez a szempár kell, ha megcsókolna nem hunynám le a szememet, látni akarnám amikor a legjobban kíván. Úgy, ahogy te, de ez nem számít. Hirtelen megszűnik az időtlenség, visszatérünk az időbe. Vallomást teszek neked, mert hallani akarod a vágyakozás hangján pihenő sóhajokat. Mást hallasz, legyél te az idegen arc, és nem hunyom be a szemem. Ígérem!
Ideje mennünk, véget vetnünk a mámoros éjszakának. Pirkadatba nyúlik már a késő éj, ütemesen kopog a cipő a hideg aszfalton.
A puha ágyba dőlve álmodom meg a mámoros éjszakát. Egy angyal tűnik fel, valahol a távolban...

"elvesztünk valahol égbolt és óceán között..."

ui.: szerettem a tegnap éjszakát. köszönöm nektek!